Hegyen, völgyön mély a hó

Hegyen, völgyön mély a hó -
lassan lépked Télapó.
Ősz szakállán dér rezeg,
Messzi földről érkezett.
Kampós botja imbolyog -
Puttonyába mit hozott?
Mindenféle földi jót:
Dundi diót, mogyorót.
Lassan lépked, mély a hó -
Siess jobban, Télapó!

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Weöres Sándor

Legyen veled Karácsony Angyala,
legyen áldás és ünnep az Ünnep,
szeretet simítsa lelkedet,
mikor a csengők megcsendülnek. 

(Ara Rauch)

Áprily Lajos:

Karácsony-est

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.

A szeretet olyan mint a hópihe: csendesen megbújik, olykor könnyen elillan, de a karácsony akkor jó, ha körülöttünk havazik.

Felragyog a város ezer fenyőfája, örömet kiáltanak szerte a világba, melegségben izzik az emberek lelke, a szeretettel van a szívünk betelve.

Erdő szélén ezüstfenyő,
arany ággal büszkélkedő.
Őz és nyuszi körbe állja,
tekintetük megcsodálja,
gondold, hogy ott állok és
Boldog Karácsonyt kívánok